A szédüléses panaszok hátterében sokféle betegség (fül-orr-gégészeti, belgyógyászati, neurológiai, mozgásszervi) állhat, mégis ezekben az esetekben a leggyakoribb fülészeti eredetű probléma a „kristálybetegség”. Az orvosi nyelvben ezt a betegséget az egyszerűség kedvéért BPPV-nek nevezzük. A BPPV-s esetekben a belsőfül folyadékterében kialakult kalcium-karbonát kristályok okozzák a rohamszerű szédüléses panaszokat.
De hogy okoz egy kristály a belsőfülben szédüléses rohamot?
Az egyensúlyszervünket alkotó, a tér különböző síkjaiban elhelyezkedő félkörös ívjáratokban normális esetben folyadék helyezkedik el, ami a fejünk különböző síkokban történő elmozdulása esetén az adott síkban érzékeny félkörös ívjáratban áramlani kezd. A folyadékáramlást a félkörös ívjárat falán elhelyezkedő érzékelő sejtek érzékelik, az azokhoz kapcsolódó egyensúlyideg pedig továbbszállítja az információt az agyba.
Fontos tudni, hogy a kétoldali egyensúlyszervünk tükörképe egymásnak. Így válik érthetővé, hogy egy adott irányú mozgás a két egyensúlyszervben egymással ellentétes előjelű, viszont egyenlő erősségű jelet kell, hogy generáljon.
A BPPV-s betegeknél a normális folyadék mellett szilárd halmazállapotú kalcium-karbonát kristályok is kialakulnak az egyik oldali egyensúlyszervben (a másik oldaliban egyszerre gyakorlatilag soha). Ha ez a helyzet előállt, a beteg óvatlanul megmozdítja a fejét és a normálisan mindkét oldalt megjelenő folyadékáramlás mellett az egyik oldalon jelenlévő kristályok egy sokkal erősebb ingert váltanak ki az ellenoldali normálisan működő egyensúlyszervhez képest. Az agyba a két oldalról beérkező, egymásnak nem megfelelő erősségű inger hirtelen zavart kelt és már minden adott a betegség által okozott rendkívül kellemetlen tünetek (testhelyzetváltozásra kialakuló 20-30 s-ig tartó heves, forgó jellegű szédülés, hányinger, bizonytalanságérzet, ájulásszerű rosszullét) kialakulásához.
