Fül-orr-gégészeti vizsgálat során a pácienst általában ülve vizsgáljuk, melynek során a beteg egy kissé „kényelmetlen” speciális székben, törzsével előre dőlve ül. Bizonyos esetekben, például fülkezelések során az orvos a pácienst félig vagy teljesen fekvő helyzetben vizsgálja. Komplex vizsgálat során megvizsgáljuk mindkét fület a hallójáratbemenetbe helyezett apró tölcséren keresztül fejlámpával, vagy otoszkóppal, bizonyos esetekben pedig mikroszkóp segítségét használjuk. Az orrvizsgálat során az orrlyukakat ún. spekulummal tárjuk fel és szintén fejlámpával világítunk az orrba. Az orr mélyebb részeinek vizsgálatához orrendoszkópot használunk. A szájüreg, garat, gége vizsgálata nyelvlapoccal, gégetükörrel történik, szintén fejlámpával történő megvilágítás mellett. Az orrgarat, algarat, gége, esetleg a légcső vizsgálatához hajlékony fiberoszkópot használhatunk. Végül áttapintjuk a nyak elülső és hátsó felszínét  egészen a kulcscsont magasságáig. A fenti vizsgálatok mindegyike fájdalmatlan vizsgálat. Heves garatreflex-szel rendelkező betegek (akik fogmosáskor is öklendeznek) a tervezett vizsgálat előtt már 1-2 órával lehetőség szerint ne egyenek!

Endoszkópot az orrüreg mélyebb részeinek, ill. az orrgarat vizsgálatára használunk. Az endoszkóp ijesztően hosszúnak tűnik (17,5 cm hosszú, 4 mm átmérőjű), de ennek csak kb. 2-4 cm hosszú szakaszát vezetjük az orrba, a kamera másik végét az orvos a szeme elé helyezi, ezen keresztül tekint az orrba. Az eszköz tompa végű, nem szúr, nem hegyes, ugyanakkor néha tüsszentésre ingerli a pácienst. Szűkebb orrjáratok esetén vagy manipulációt igénylő beavatkozások során érzésteleníthetjük az orrot Lidocain spray-vel, vagy vattára helyezett egyéb érzéstelenítő-lohasztó oldatokkal.

Fiberoszkópot, hajlékony száloptikát az orrgarat, algarat, gége, illetve a légcső vizsgálatára használunk. 3 mm átmérőjű puha cső, melyet vagy valamelyik orrjáraton keresztül, vagy a szájon vezetjük a vizsgálni kívánt területre. Szintén fájdalmatlan, de kissé szokatlan érzést kelthet. Szintén tüsszentésre, köhögésre ingerelheti az eszköz a pácienst, ahogy a nyálkahártyához ér. Emiatt általában a fenti módon érzéstelenítjük az orrot és a garatot, esetleg a légcsövet. Amennyiben tudja a pácienst, hogy fiberoszkópia  tervezett, előtte 1-2 órával már ne egyen, az esetleges öklendezést, hányást elkerülendő.

HPV szűrés során egy kis kefével végigsimítjuk az oldalsó garatíveket, illetve a hátsó garatfalat. A kefe sörtéi apró hámrészleteket sodornak le a nyálkahártyáról, melyet arra kifejlesztett tárolóedénybe helyezve speciális citológiai vizsgálatra küldünk tovább. Mikroszkópos és egyéb speciális patológiai vizsgálatok során meghatározásra kerül HPV pozitivitás esetén a HPV vírus típusa.

Orrvérzés esetén a beteget ülő helyzetben vizsgáljuk, fejét kissé előre hajtva. Először megállapítja az orvos, hogy ún. elülső vagy hátsó orrvérzésről van-e szó, azaz a vér előrefelé az orrlyukon kifelé vagy hátrafelé, a garat felé csorog, illetve hogy melyik orrfélből származik. A vérzésforrás azonosításához, illetve a vérzéscsillapításhoz érzéstelenítésre kerül a vérző orrfél, érzéstelenítő és vérzéscsillapító oldattal átitatott vatta tampon behelyezésével. Néhány perces várakozás után a tampon eltávolításra kerül, majd fejlámpával és spekulummal vagy orrendoszkóp segítségével megkezdi a vérzéscsillapítást. Elülső orrvérzések esetén apró kapilláris vérzéskor kémiai edzőszerek használata is elégséges lehet, nagyobb volumenű vérzések esetén azonban elektromos eszközöket használunk, pl. monopoláris vagy bipoláris kautert. Ez egy pillanatnyi melegség érzéssel járó beavatkozás, érzéstelenítés után fájdalmatlan. Hátsó orrvérzés vagy elérhetetlen régióban lévő vérzés esetén réteges orrtamponálásra, esetleg ún. orrgarati tampon behelyezésére kényszerülünk, amelynek behelyezését követően fül-orr-gégészeti osztályos felvétel szükséges a biztonságos betegmegfigyelés és a vérzéskontroll miatt.

Fülkezelés során az orvos mikroszkópot használ a pontos státuszfelmérés és a precíziós beavatkozások kivitelezéséhez.  A hallójáratbemenetbe apró tölcsért helyezünk. A hallójáratban lévő esetleges váladékot, fülzsírt, idegen testet mikroeszközökkel eltávolítjuk. Ehhez apró szívót, fogót, horgot (etc.) használhatunk. A váladék leszívása a fülből hangos, de fájdalmatlan eljárás. Makacs fülzsír, hámladék, váladék esetén speciális oldattal fellazíthatjuk azokat. Az ehhez használt oldat (hígított hidrogén-peroxid) pezsgő hangot és kissé langyos érzést kelt a fülben. Időnként a szívás okozta vákuum, illetve a tisztító oldat hatására rövid ideig tartó forgó jellegű szédülés jelentkezhet, ez néhány perc alatt spontán szűnik, a belső fül normál funkciójának következménye.

Külső hallójárat gyulladás vagy heveny középfülgyulladás esetén a fülkezelés kellemetlen, érzékeny, néha fájdalmas lehet.

Mivel a hallójárat és a középfül rendkívül szűkös, apró terület, így kellemetlenség, fájdalom esetén se mozdítsa el a fejét, arcát ne grimaszolja, állkapcsát lazítsa el, mert néhány cm-es elmozdulás esetén a fülben manipuláló orvos az eszközökkel nem kívánt sérüléseket okozhat.

Krónikus középfülgyulladásban szenvedő betegek, illetve korábban fülműtéten áteső páciensek esetén érdemes kifejezetten fülkezelésben, fülsebészetben jártas szakember felkeresése.

A fülzsír különböző módon távolítható el. Kemény dugó esetén apró horoggal kiemelhető a hallójáratból. Kenőcsös állagú fülzsír esetén speciális sróf szondára tekert vattával kitörölhető az. Nagyobb mennyiségű fülzsírdugó esetén szívóval vagy fülmosással távolítható el a fülzsír. A szívás hangos, de nem fájdalmas megoldás. Fülmosás során testhőmérsékletű vizet fecskendezünk a hallójáratba. A fülmosás is kissé hangos lehet.  

Amennyiben szellőző tubust visel, tudomása van dobhártya perforációról vagy korábban dobhártya plasztikán esett át feltétlenül tájékoztassa az orvost, mivel ilyenkor a fülmosás veszélyes lehet.  

Biopsziának nevezzük az apró szövettani mintavételt, mely a test bármely részéről történhet. Ilyenkor az orvos által gyanúsnak vélt elváltozás egy része eltávolításra kerül, de nem az egész. Az eltávolított rész szövettani feldolgozásra patológiára tovább küldésre kerül, hogy megállapítsák, hogy jó vagy rosszindulatú elváltozásról van szó.

Fül-orr-gégészeti területen leggyakrabban a garatban észlelt apró szemölcsök feldolgozása során végzünk biopsziát, de ritkábban a szájüregben, ajkakon, hallójáratban, dobhártyán, ill. a fej-nyaki bőrön lévő elváltozásból is mintavételre kényszerülünk. Minden esetben érzéstelenítésben történik a mintavétel. Szájüreg, garat esetén ált. Lidocain spray befúvását, majd Lidocain (Ultracain…) oldatos injekcióval a mélyebb szöveteket is elérzéstelenítjük.

A mintavétel apró harapó fogókkal, ollóval vagy szikével történik. Minimális vérzés a mintavétel helyén mindig fellép, mely általában spontán szűnik, néha néhány perces tamponálással vagy kauterizációval szüntethető meg.  A mintavétel helye ált. néhány napig, de akár 1-2 hétig is érzékeny lehet. Fájdalomcsillapító bevétele időnként szükséges lehet. Mintavétel után 1-2 napig fizikai kímélet javasolt. A szövettani eredmény ált. 2-3 hét, de bizonyos esetekben a kiegészítő vizsgálatok miatt akár 4-6 hét is lehet. A szövettani eredményt minden esetben a kezelőorvos véleményezi, szükség esetén ennek alapján további kezelést indikál.

Orrváladék vétel esetén egy hosszú vattapálcikával törli meg az orvos az orrot belülről- hasonlóan a COVID járvány idején mindenki által ismertté vált PCR mintavételhez, ugyanakkor a mintavevő pálcika vége puha, nem okoz nyálkahártya sérülést. Garatváladék mintavétel során ugyanilyen vattapálcikával simítja végig a hátsó garatfalat, ill. a garatíveket az orvos.

Az orr és garatváladék tenyésztés eredményét mindenképpen a klinikai képpel együttesen kell értékelni, szakorvosi feladat.

Különböző műtétek, invazív orvosi beavatkozások előtt ún. MRSA szűrést kérhet a kezelőorvosa, melyet szintén fül-orr-gégész szakorvos végez. Hasonlóan történik a mintavétel.

Gócbetegségnek nevezzük azt a tünetmentes állapotot, amikor a szervezetben az immunrendszer által nehezen kontrollálható területeken kórokozó baktériumok hosszútávon vannak jelen. Ezekről a területekről időnként a vérpályába jutó baktériumok más szervek megbetegítéséhez vezethetnek. Góckutatást leggyakrabban bőrgyógyászati, immunológiai, emésztőrendszeri, ízületi betegségek esetén kér a kezelőorvos. A góckutatás többlépcsős feladat, része a fogászati, fül-orr-gégészeti, nőgyógyászati/urológiai, gastroenterológiai szakvizsgálat, ill. a hasi UH is. Fül-orr-gégészeti területen leggyakrabban a krónikus mandulagyulladás számít gócbetegségnek.

Góckutatás során tehát egy komplex fül-orr-gégészeti szakviszgálat, ill. szükség esetén orr és garatváladék mintavétel történik tenyésztés céljából.

Rákszűrés során a komplex fül-orr-gégészeti szakvizsgálat során kiemelten keressük azokat az apró elváltozásokat, melyek rákmegelőző állapotra utalhatnak, ill. egyéb szempontból gyanúsak lehetnek. Az orvos megtekinti az ajkakat, kívül-belül, a szájüreget, a nyelvet, a nyelv alatti régiót, a szájgaratot. Ezután gégetükörrel vagy fiberoszkóppal megvizsgálja az orrgaratot, algaratot, gégét. Alaposan áttapintja a szájfeneket, a nyakat egészen a kulcscsontig elöl és hátul is. Heves garatreflex-szel rendelkező beteg érkezzen éhgyomorra! Lidocainos érzéstelenítést a garatreflex mértékétől függően szükséges lehet.

Amennyiben gyanús elváltozást lát az orvos, biopsziát- mintavételt javasol. Ha a nyakon kóros terimét tapint, akkor nyaki lágyrész UH-ra, ill. ún. aspirációs citológiai vagy core-biopsziás mintavételre lehet szükség.