A nyelési nehezítettséget szaknyelven dysphagiának nevezzük. Ilyenkor nehézségek lépnek fel az étel, vagy folyadék fogyasztásakor. Előfordulhat nyelést követően köhögési inger, mely félrenyelésre utalhat. Súlyosabb esetben azonban köhögési inger nélkül is végbe mehet a félrenyelés, mely tüdőgyulladáshoz vezethet.
Ennek hátterében lehet szervi eltérés (leggyakrabban akut garat, gége gyulladás, nyelőcső betegség, reflux), neurológiai ok (stroke, egyéb idegrendszeri elváltozások), pszichés és pszichoszomatikus tényezők (szorongás, stressz, depresszió) vagy gyógyszer mellékhatás is.
A nehéz nyelés okának felderítése szakorvosi – elsősorban fül-orr-gégészeti kompetencia.
A terápia szerves része a nyelésrehabilitáció, melyet ehhez értő szakember, a hang-, beszéd- és nyelésterapeuta irányít.
Ábrahám Lili hang-, beszéd- és nyelésterapeuta szerint: „Nehéz nyelés, rendszeres félrenyelés esetén nagyon fontos a mihamarabbi terápia megkezdése a szövődmények elkerülése céljából. Ennek módjai a károsodott funkciók direkt és indirekt javítása (restitúciós-kauzális terápia), a kompenzatórikus, valamint az adaptációs eljárások elsajátítása. A legfontosabb azonban, hogy a nyelészavar célzott kezelése a kiváltó ok függvényében történik.“
